Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.

Tervezés: 2000 Elkészült: 2003. Tervezőtárs: Wagnerné Kovács Edit A falusi ház 1937- ben épült egy akkor faluszéli utcában, meglehetősen meredek lejtő tetején. Egyszerű, háromosztatú, tornácos épület, magas kőalapon vályogtéglából falazva. Alatta kőfalas, téglaboltozatos borospince található. A telek nagyon keskeny, de ugyanakkor igen hosszú. Az épülettel egyidős gyümölcsfák állnak a lejtős kertben. A tájolás ideális, a tornácos hosszhomlokzat déli, a lejtőre néző oromzat nyugati, az utcai homlokzat keleti fekvésű. A telek és a ház varázsát a hossztengelyben nyíló kilátás tovább fokozza, szemben félig-meddig zárt patakvölgy húzódik, melynek túloldalán szántók, szőlők és kis ligetek vannak. Balra a falu templomának tornyáig, jobbra a Gete hegyig látni.Megfelelő időjárás esetén a dombok fölött paplanernyősök lebegnek... A ház felújításának, átalakításának és bővítésének szellemi programját a fentebb vázolt szituáció határozza meg. A hossztengely iránya, annak a való életből a ködbe vesző távlatokba, keletről nyugatra, a múltból a jövőbe mutató vonulata végighúzódik az épületen, annak teljes hosszában és minden szintjén. A nyugati végfal megnyitásával, a régi és az új épületrészt összkötő télikerten, annak folytatásában a nyitott üvegfolyosón át a téli napforduló idején, december 22-én a lenyugvó nap sugarai pontosan ezen a tengelyen haladnak, laposan végigsöpörve a földszinti és az emeleti helyiségsoron, fénnyel kirajzolva a keleti homlokzat ablakait az utca túloldalán lévő dombocskán Az idő, melynek ez a dátum csupán egy kitüntetett röpke pillanata, nagy szerepet játszik a ház egészének és részleteinek meghatározásában. Egy olyan ház, melyet ismeretlen emberek építettek egy számunkra távolinak tűnő időben, más szokások, életforma, foglalkozás képviselői voltak, életük mégis közvetlenül összefonódik a miénkkel. Ma azok a terek, melyeket ők hoztak létre, más jelentések hordozói lesznek, de azzal, hogy a ház mintegy a közelmúlt történetének és azoknak a hagyományoknak a megtestesítője lesz, melyek szűkebb és tágabb környezetét meghatározták és értékeit felmutatják, a volt építők szelleme a maiakéval együtt beleépül az anyagba és az azt összetartó szellemiségbe. A helyiségprogram egyszerű és szigorúan funkcionális. A terek alakja hasonlókeppen egyszerű és szabályos. A helyiségek a hossztengely mentén egymásba nyitottak és ahol erre mód van, függőlegesen is átláthatók, illetve átjárhatók. A négy szint melyek közül kettőtkettőt egy-egy lépcső köt össze fi zikailag meglehetősen távol van egymástól, mégis egységgé rendezi őket a vízszintes hossztengely és a torony függőleges tengelye, melyek a télikertben metszik egymást. Az épületben megvalósítandó, a terek és azok belső és környezeti kapcsolatain - tehát a tisztán építészeti lényegen - túlmutató szellemi, vagy ha úgy tetszik ideológiai célt és jelentést az egyes helyiségek karaktere - berendezése, díszítése, tárgyi világa - hordozza. A hatások sokasága, mely szellemi hovatartozásunkat meghatározza, időben a paraszti kultúrától a polgári romantikán át az avantgardig, térben a keleti gyökerektől Itálián át a Kárpát medencéig terjed. Az épület “ikonográfi ája” ezeket a hatásokat jelenítí meg a belső terekben és szándéka szerint összeolvasztja azokat egy olyan tartalomban, mely gondolkodásunk szerkezetét tükrözi. Eddig csak érintettünk egy, a fentiekkel egyenértékű kérdést, a ház és a természet, a kert és a táj kapcsolatát. A kert épített kerete együtt jött létre az épülettel, A növények, melyek körülveszik és együtt élnek vele, részben egyidősek a régi házzal, részben a elmúlt pár év alatt kerültek helyükre és legalább olyan fontosak, mint maga az épület. A kert, melyből a ház egyszerű, természetes anyagaival és formáival kiemelkedik, folytatása lesz a belsőnek, ám a tartalmat itt nem az emberi gondolat, hanem a természet szabja majd meg. A “tervezettséget”, mint célt a belső tartalom “burkának” kialakításánál kerülni igyekeztünk, teret adva az építőmesterek saját kreativitásának, míg a belső terek kialakításában az “idegenkezűséget” mellőzzük, saját kezünk munkájával akarván végigjárni a múltból a jövőbe vezető utat.